Amikor az ember belemélyed valamilyen mesterségbe, érdekes néha-néha visszanézni, mennyi tudást is szedett fel innen-onnan. Azért is hasznos lehet ez a kis számvetés, mert rávilágíthat a tudásbeli hiányosságokra is, hogy mi az amit erősíteni kell a jövőben. Amikor az alább látható kerámia mellszobrot készítettem, akkor gondolkoztam el ezen és elkezdtem magamban összeszedni a [...]]]>

Amikor az ember belemélyed valamilyen mesterségbe, érdekes néha-néha visszanézni, mennyi tudást is szedett fel innen-onnan. Azért is hasznos lehet ez a kis számvetés, mert rávilágíthat a tudásbeli hiányosságokra is, hogy mi az amit erősíteni kell a jövőben. Amikor az alább látható kerámia mellszobrot készítettem, akkor gondolkoztam el ezen és elkezdtem magamban összeszedni a készítés során alkalmazott technikákat, fogásokat.

1. Az arc formálása

Azt hiszem számomra ez a legérdekesebb az összes művelet közül. Ennél a szobornál használtam némi referenciafotót is, de nem igazán volt cél, hogy hasonlítson valakire, inkább csak a jelleg miatt támaszkodtam a képekre. Ebben a fázisban még sok hiba van, az arc eléggé aszimmetrikus, főleg az állánál és a szemén lehet észrevenni.

2. Sárkányfejes sisak

A szobor jellegét, egyediségét meghatározó elem a lány sárkányfejes sisakja. Ez volt az alapötlet is, amiből kiindultam. Mivel elég sok sárkányfejet készítettem már, maga a formával nem volt különösebb gond. A nehézség itt inkább az volt, hogy úgy akartam ráilleszteni a fejre, hogy a sisak lehetőleg minnél kevesebbet takarjon az arcból.

3. Anatómia és a szobor “megkomponálása”

Eredetileg úgy terveztem, hogy a szobor a mell fölött fog “kezdődni”. Gyakorlatilag csak a dekoltázs látszott volna. Amikor azonban a fejjel kész voltam, rájöttem, hogya sisak úgy megnagyítja a felső részt, hogy a törzsből többnek kell látszania. Ezért pakoltam még oda egy kis agyagot és megformáztam a melleket is. Végül, hogy ne legyen olyan karót nyelt, “személyíigazolványkép” hatása, elfordítottam a fejet egy kicsit, élőbbé téve a figurát.

4. Talapzat, dombormű

Úgy képzeltem el, hogy a szobrom talapzata egy kis oszlop lesz. Ezt korongozással készítettem. Az oszlopon négy koponya nézelődik a négy világtáj felé. Ezeket úgy készítettem, hogy egyet megformáztam és gipsznegatívot vettem róla. Ebbe agyagot préselve kaptam négy ugyanolyan koponyát, amiket aztán felragasztottam az oszlop oldalára.

5. kivájás

Ahhoz, hogy a szobor ne repedjen meg a szárítás és az égetés során, ki kell vájni. A trükk az, hogy ezt akkor csinálom amikor még nem rakom fel a részleteket, textúrát, így a vájkálás során nem is nyomkodok el véletlenül semmit. Még így is kényes dolog ez, mert ha az agyag túl képlékeny, akkor azért könnyen eldeformálódhat közben, ha meg már túl kemény, akkor nehéz kivájni és utána a részleteket megformázni.

6. Textúra, részletek

A kivájt darabok összeillesztése után kezdhettem el a textúrázást. Itt egy újabb kis trükköt használtam. Süthető gyurmából apró kis “bélyegzőket” készítettem és ezekkel alakítottam ki az apró, ismétlődő részleteket (mint amilyen például a láncing szemei).

Nos a dolog most itt tart. Még hátra van a szárítás, festés, égetés…

A kerámia manók kapcsán sokszor megkérdezték, hogy honnan jönnek az ötletek, honnan jön az inspiráció? Gondolom erre minden alkotó embernek van saját módszere. A saját fantázia mellett rengeteg forrás lehetséges. Filmek, könyvek, festmények, grafikák..

Szerintem rengeteg ötletet meríthet az ember más alkotók munkájából. Itt most nem lopásról meg másolásról beszélek. Ha megtetszik egy forma, egy [...]]]>

Manók

A kerámia manók kapcsán sokszor megkérdezték, hogy honnan jönnek az ötletek, honnan jön az inspiráció? Gondolom erre minden alkotó embernek van saját módszere. A saját fantázia mellett rengeteg forrás lehetséges. Filmek, könyvek, festmények, grafikák..

Szerintem rengeteg ötletet meríthet az ember más alkotók munkájából. Itt most nem lopásról meg másolásról beszélek. Ha megtetszik egy forma, egy ötlet, azt újra lehet alkotni, ki lehet más módon bontani, az ember saját szája íze szerint átformálni. Nem kell folyton Giger alien-t másolni, Brom kutyát koppintani, Star wars lényeket unalomig kopizni de ki lehet belőlük indulni, hogy valami újat, izgalmasat teremtsünk.

Na de nem is erről akartam most írni, hanem a jim Henson filmekről amelyek kiapadhatatlan inspirációt, ötleteket adnak. Azt hiszem nem csak a figuráiban lévő ötletek bámulatosak, hanem már maga a mennyiségük is, mely határtalan, játékos fantáziát sejtet az egész mögött.

Ki ne ismerné Brekit és a Muppet Show-t?

A Muppet Show sikere után Henson megpróbált egy kevésbé vidám, de realisztikusabb fantasy filmet készíteni. Ez volt a Dark Crystal, melyhez Brian Froud karakterterveit használták fel. a film érdekessége, hogy gyakorlatilag csak bábok szerepelnek benne, emberi szereplők nem.
1000 évvel ezelőtt a Kristály eltörött és két faj jött létre, a békés “Mystic”-ek és a gonosz “Skeksis“-ek. Egy jóslat szerint ha egy gelfling (tündérszerű lények) meggyógyítja a kristályt, a két faj újra egyesül és harmónia fog uralkodni a földön. A film Jen és Kira, az utolsó két Gelfling harcát meséli el a gonosz skeksis-ek ellen.

A Dark Crystal sikere után jött a Labirintus (Nálunk Fantasztikus Labirintus). Érdekes, hogy ez a megjelenésekor bukás lett, később vált kultuszfilmé..