Darklight fantasy kerámia

Azt hiszem nem kétséges, hogy a sárkány a fantasy műfaj egyik legemblematikusabb karaktere. Szinte minden könyvben, filmben feltünik amit “fantasztikus”-nak aposztrofálnak. Érdekes a jellemük megitélésének kettősége, Keleten inkább pozítiv dolgokat kötnek hozzá, szerencse, halhatatlanság és effélék, addig Nyugaton ő a kigyó aki megkísérti Ádámot és Évát, meg őt kell legyőznie Szent Györgynek.

Persze az efféle “hivatalos” megítélések mellett gondolom mindenkinek megvan a maga verziója ezekről a jelképekről. Nekem valahogy mindig is kettős szimbólum volt, talán egy kicsit eltérő jelentésekkel mint a fentebb említett keleti, nyugati elképzelések bár a negatív verzióm, talán nem is sokban tér el a Szent Györgyös sárkányképtől: az akadály, nehézség, amin át kell jutni, le kell győzni. Ebben a formájában félelmetes, tüzet okád mert hát egyébként nem kellene megküzdeni vele. Ő az ellenség.

A másik, a pozitív szimbólum a szabadságot jelképezi. A felhő között szárnyaló, az égboltot uraló sárkány ez, a felszabadult fantázia szabadsága.
Mindkét formában a tulajdonságai között ott van a hatalmasság. Az első változatban ez az erő a félelem-, a szorongáskeltés a másodikban a határtalanság, a vadság, zabolálatlanság…

Érdekes, hogy ez a szobrokban, kerámia tárgyakban hogyan jelenik meg. A szabadságot jelképező sárkány szerepét gondolom nem kell nagyon magyarázni, ez a kreatív energia, az alkotás szabadsága…

De az előbb negatívnak mondott fél is megjelenik, bár egy kissé átfordulva, más köntösben. A falidíszekről, sárkánytrófeákról sokszor mondják, hogy félelmetesek. A keleti kapuörző oroszlánokat, a templomok vizköpőit, meg a házak kapui felett látható fejköveket szoktam ilyenkor felemlegetni. Ezek régen azért készültek, hogy az épületeket őrizzék és az ártó szellemeket kivül tartsák. Akadályok voltak tehát, csak nem számunkra, hanem a nekünk ártani akaró negatív energiákat voltak hívatottak leblokkolni…