Ez a legutóbbi kerámia szobor amit készítettem, egy kobold őr. Most még elég pucér
, de majd ha ki lesz festve és égetve akkor kap egy ágyékkötőt bőrből. A képen ebből a szögből nem nagyon látszik, de a jobb kezén egy kerek koponyás pajzs van, a másikban pedig egy dárda vagy alabárd lesz. Na most az érdekesség a következő kép…
Elég hátborzongató nem? Ahhoz, hogy betehessem a kemencébe ki kell vájni a szobrot. Az agyag olyan vastag a szobor testében, hogy ha ezt nem tenném, akkor már a száradáskor megrepedne majd a kemencében szétrobbana.. Hogy könnyebben hozzáférjek a belsejéhez, több darabra vágtam szét. Miután a “belezéssel” kész voltam, összeillesztettem a darabokat és vizes agyaggal, “foccsal” összeragasztottam.
Az igazat megvallva a szoborépítésnek ezt a részét nem igazán kedvelem. Az ember megpróbálja egyenletesen kivájni a fölös agyagot, de ha nem óvatos eléggé, akkor könnyen kilyukaszthatja a szobrot. Szóval türelemre van hozzá szükség de ilyenkor mindig eszembe jut a Beth Cavener Sticher oldalán látható borjúméretű vizidisznó…










Ciekawy post, dodalem twoja strone do ulubionych, bede tu zagladal czesciej, pozdrawiam